div 1
Mostanra nem titok, igazat csiripelnek a madarak! Eddigi fennállásunk legjobb szezonját csak egyféleképpen tudjuk folytatni. A Divízió 1-ben! Csapatunk a legnehezebb szezonjára készül gőzerővel, de akad idő egy villáminterjúra, Strupka Andrással, a Sparks irányítójával és elnökével. A roppant izgalmasnak ígérkező, 2019-es szezon elé szaladtunk egy kicsit.

 

Nyilván mindenki bajnokként szeretne osztályt lépni, erre a legutóbbi szezonban meg is volt az esély. de végül ezüstéremmel kellett Egerből hazatérnünk. Mikor született meg és kezdett egyre komolyabban testet ölteni a gondolat, hogy ideje egy magasabb szinten folytatni a Dabas Sparks történetét?

 

Strupka András: A 2016-os szezonban, mikor 5-0-val jutottunk a rájátszásba, merült fel először reálisan a gondolat, hogy hamarosan ott tartunk, hogy elgondolkozhatunk a másodosztályban való indulásban. Arra jutottunk, hogy ha döntőt játszunk, akkor komolyan fontolóra vesszük a dolgot. Mivel az elődöntőben kikaptunk (nem is akárhogy), így ezt gyorsan elvetettük. A 2017-es szezon során beigazolódott, hogy jól döntöttünk, mivel egy jóval erősebb mezőnyben rögtön a tabella rosszabbik végén találtuk magunkat. A pofon után rendeztük a sorainkat, beletettünk kétszer annyi munkát és energiát, aminek szerencsére meglett az eredménye, különben most másról beszélgetnénk…

strupka

 

A legutóbbi szezonban a keret meccsről-meccsre jobb minőségű focit mutatott a pályán, kulcsjátékosok kiesését is megfelelően tudtuk pótolni. A sérültek visszatérésével jövőre még veszélyesebb lehet a csapat. Bár, még nagyon a felkészülés elején vagyunk, de elég jók a szintugráshoz, jó szezont futhatnak a Divízió 1-ben?

 

Azt gondolom, hogy ha valamit nehéz megjósolni az a következő szezon erőviszonyai, éppen ezért nem sok energiát szánunk erre. A még mindig nagyon fiatal magyar amerikai foci berkein belül, ahol még évről évre születnek, alakulnak át és szűnnek meg csapatok, ahol a játékos-mozgásokra, külföldi- és egyesületen belül több osztályban játszó játékosokra vonatkozó szabályok évről évre változnak – mivel a gyakorlat és a leleményesség sokszor megmutatja a még kialakulóban lévő rendszer hiányosságait – nagyon nehéz bármit előre megjósolni. Ha nem éreznénk, hogy készen állunk arra, hogy egy erősebb mezőnyben mérettessük meg magunkat, nem kockáztatnánk azt, amit az elmúlt 7 évben felépítettünk. Azt gondoljuk, hogy a játékosaink kivívták maguknak, hogy a másodosztályban szerepelhessenek. Nem állítom, hogy nem maradt egy kis hiányérzetünk, hogy „csak” másodikként váltunk osztályt, de úgy érezzük, hogy a kvázi egy helyben állással többet ártanánk, mint azzal, hogy újabb kihívások elé állítjuk magunkat és a játékosainkat. A felkészülés e szakaszában kizárólag magunkra érdemes fókuszálnunk. Az ősz folyamán igyekszünk lefektetni az alapokat, megismerni és beépíteni az új játékosainkat, felmérni az erősségeinket és gyengeségeinket. A sérülésekkel sajnos nem tudunk mit kezdeni, ez egy kemény kontaktsport, igyekszünk minden poszton a megfelelő mélységet kialakítani, hogy ne fogyjunk el a szezon végére. Természetesen mindig örülünk a visszatérőinknek. Jó újra az edzőpályán látni azokat, akik sérülés miatt nem tudták végig játszani az előző szezont, de a következőhöz emiatt még motiváltabban igyekeznek hozzátenni, és azokat is, akik még lábadoznak, de az edzéseken való jelenlétükkel segítenek és ösztönzik társaikat.

 

Sikerül a magot megtartani? A rendszeres toborzók mellett, új lehetőségek is nyílnak a Divízió 1-es szabályoknak köszönhetően, az import játékosok képében. Hogy állunk ehhez a témához, lesz jövőre Sparks mezben külföldi igazolás?

 

Legjobb tudásom szerint a tavalyi keretből két játékos jelezte, hogy visszavonul. Egyikük az örökifjú Tóth Gábor (WR/TE), aki továbbiakban segédedzőként segíti csapatunkat, egészségügyi okokból kényszerült a versenyszerű sportolást mellőzni, valamint Borbola Csaba (RB), aki szintén régóta közkedvelt tagja volt közösségünknek, de személyes okokból az elmúlt években háttérbe került nála a sport. Természetesen tudjuk, látjuk, hogy vannak olyanok, akiknél még előfordulnak kérdőjelek a 2019-es játékkal kapcsolatban, de hamarosan nekik is dönteniük kell, hiszen elsősorban azokra alapozunk és számítunk, akik ott vannak edzésen, így aki sokat kihagy, könnyen az úgynevezett „depth chart”, vagyis a posztonkénti névsor végén találhatja magát. Igyekszünk minél több időt és energiát fordítani a toborzásra és az újonc játékosok felzárkóztatására, valamint az utánpótlásra. A tavalyi 7-8 fős U13/U16-os csapatunk idénre 20 fősre duzzadt. Idén két flag kupán vettünk részt velük, amelyeken 2. és 1. helyeken végeztek. Kitűzött célunk, hogy rájuk építve a közeljövőben önállóan indítsunk csapatot az utánpótlás bajnokságokban.

 

Valóban, a másodosztályban van rá lehetőség, hogy külföldi játékost is igazoljunk. Ez némely csapatoknál népszerű, néhol kevésbé. Mi azokhoz tartozunk, akik szeretnék elsősorban saját erőből megoldani, saját nevelésű és hazai játékosokkal. Erről a kérdésről egész hosszan tudnék értekezni, de ettől most inkább megkímélnék mindenkit. Láttunk arra példát a tavalyi Divízió I-es szezonban, hogy külföldi játékos nélkül is lehet szép eredményt elérni. Soha nem mond, hogy soha… Mindenesetre a következő szezont jelenleg külföldi játékos igazolása nélkül képzeljük el.

 

Az edzések felépítésében, illetve az edzésmunkában van tapasztalható változás? Mennyire tudatosult a csapat tagjaiban egyelőre, hogy jövőre már más kávéházba járnak?

 

Az előző hosszú szezon sokat kivett edzőinkből és játékosainkból egyaránt. Edzőinknek nyilvánvalóan kevesebb idejük volt megemészteni a történteket, mint a játékosainknak, hiszen a háttérmunkát már a döntő valamint az elhatározás után rövidesen meg kellett kezdeni. A játékosok kicsit lassabban érzik át ennek a jelentőségét és felelősségét, de bízunk bennük, látjuk az egyre jobb létszámú edzésrészvételen is, hogy kezd tudatosulni a dolog.  Tavaly sikerült egy jó rendszert kialakítanunk a felkészítésben, jól elosztottuk a feladatokat, megpróbáltunk mindent kihozni a lehetőségeinkből és bár nyilvánvalóan vannak hiányosságaink, nagyon sok mindenben sikerült hatékonyan, látványosan előrelépni. Idén ezt a rendszert próbáljuk tökéletesíteni, új emberek bevonásával hatékonyabbá tenni és a tapasztalatainkra hagyatkozva továbbvinni, ami jól működött és kitalálni valamit arra, ami kevésbé. Ez így elég közhelyes, de attól még igaz.

 

 

Nyilván mindenki bajnok szeretne lenni. De talán nem túlzás, hogy ez még az első szezonban nem elvárható. Korai még jósolgatni, de mik a vágyak és mi lehet a realitás a szezon végén?

 

Sem a csapatvezetés, sem a játékosok vállára nem kívánok terhet rakni felelőtlen kijelentésekkel. Egyelőre a felkészülésünkre és az idei évre koncentrálunk. Lesz egy edzőtáborunk, majd október végén egy edzőmeccsünk. Jelenleg ez a leghosszabb időtáv, amelyben most gondolkodunk, és amire most összpontosítunk, és amire szeretnénk, hogy a srácok is koncentrálnának. Céljaink természetesen vannak, hiszen ha elindulunk, nem árt tudni, hogy hova akarunk eljutni, de ezek egyelőre nem kifejezhetőek helyezésekben.  Vágyaink között szerepel, hogy ne sérüljön le senki, mindenki legyen ott minden edzésen és ne legyen tagdíjtartozás… :)