A 2018-as év felnőtt sikerei és interjú Bíró Krisztián vezetőedzővel!

Csapatunk eddigi legjobb szezonja a folyamatos fejlődésről szólt. Egyrészt fordulóról fordulóra láthattuk a befektetett munka eredményét. A végül meglepően jó évet záró Boda Troopers elleni döcögős szezonnyitó után, talán nem sokan gondoltuk, hogy az alapszakasz végén, az addig veretlen, későbbi bajnok Eger Heroes csapatát is felül tudjuk múlni, remek focival. Az idény során kieső kulcsjátékosokat is megfelelően tudtuk pótolni, statisztikailag is az élmezőnyben szerepeltünk, több mutatóban is. Ha csak a számokat nézzük a 2017-es csapathoz képest, akkor is jól látszódik a bődületes fejlődés.

Meccsenként átlagosan 31 pontot szereztünk, és 19-et kaptunk. Mindkét kategóriában kettő touchdownnal javultunk tavalyhoz képest. 11 játékosunk szerzett legalább egy TD-t (31 összesen) és 9 játékosunk is büszkélkedhet labdaszerzéssel (összesen 23). Talán nem kap annyi rivaldafényt, mint amennyit megérdemel, de a special team is összehozott három touchdownt, és minden meccsen mutattak valami maradandót (emlékszünk a döntőre?), óriási munka van ebben a csapategységben is. Strupka András, kezdőirányítónk, az alapszakaszban egy hajszál híján 1000 yardot dobált össze (és nem is játszott végig minden meccset), 14 hatpontos mellett, mindössze ötször adta el a labdát. Külön kiemelendő az offense fal kiváló munkája, akik nem engedtek sacket rajta. Garajszki Ádám a szezon közepén sajnálatos sérülés miatt kiesett, addig összesen 400 yardot és 6 touchdownt pakolt fel a táblára. Őt igen nehéz pótolni, mindenesetre remekül helytállt Kállai József, aki a szezon elején még linebackerként volt számontartva (akkor még négy futó volt a rosteren, de ők elég gyorsan fogytak). 350 yardja és 3 pontszerzése mindig jókor jött. A folyamatos sérülésekkel küszködő elkapószekciót Bíró Krisztián vezette yardokban, 17 elkapása 320 yardot ért és 4 touchdownt. A szezon második felére azonban egy új, kiválóan működő párkapcsolat születésének is szemtanúi lehettünk. A Strupka András – Kis-Prumik Attila páros az első három fordulóban még egymásra sem nézett, majd folyamatosan kezdték felfedezni egymást. Ennek eredményeképpen az ifjú elkapó tíz passzból, 262 yardot és 5 touchdownt szerzett a szezon második felében (ebből hármat a Heroes ellen, akiknek a döntőben is beköszönt kétszer).

kisprumik

Kis-Prumik Attila: “A felkészülés alatt, az edzők türelmes munkája miatt, rengeteget tanultam, főleg a taktikai elemeket értettem meg, mi miért van. Sok lehetőséget kaptam a playek gyakorlására, ami rendkívül hasznos volt. A téli edzőtábor, a részemről nem volt egy nagy teljesítmény, elkapásaim se nagyon voltak, de rengeteget tanultam. A kötelezők mellett, sokat edzettem szabadidőmben, ezzel is próbáltam fejleszteni magam a szezonra. A szezon kezdetén a speciális egységben kaptam inkább szerepet, bár offenseben is kezdő elkapó voltam, de a 4. meccsig nem dobtak rám. Ezeken a meccseken se voltam szomorú, dühös, tudtam a szerepem, és az edzők motiváltak, segítettek minden jó és rossz megmozdulásom után. Majd jött több sajnálatos sérülés és egyre több lehetőséget kaptam, többnyire sikerült is élni vele úgy érzem. Sokat segített a belém vetett bizalom, ami az edzők és a társaim felől is töretlenül jött, még akkor is mikor nagyot hibáztam. Nagy élmény volt ennek a csapatnak a része lenni, és a döntőig menetelni, remélem hogy még rengeteg, sikerek gazdag szezont fogunk magunk mögött tudni.’

Minden pozitívum, amit az offense érdemel, ugyanúgy kijár a védelem minden egyes tagjának is. Gyakran lassan vették fel a fonalat, de kulcsszituációkban rendre tudtak villanni. Házon belül, idén is az osztály egyik top cornere zárt a legtöbb labdaszerzéssel. Pataki Attila, öt interception mellett, visszahordóként is bravúros megmozdulásokkal szolgált. A védelem közepén, a stabilitást jelentő csapatkapitányunk, Hrubos Viktor 31 szerelést hozott össze az alapszakaszban, de ennél sokkal több pluszt adott a meccsekhez a személyisége, töretlen vezér képét mutatva minden egyes pillanatban.

hrubidragon

Hrubos Viktor: “Az idei szezon végre úgy indult, hogy a csapat nagy része együtt maradt és nem volt sok távozónk. Több változást hajtottunk végre az edzéseinkben, jobban tudtunk a hiányosságokkal foglalkozni, mint az utóbbi években. Az első meccsünket borzasztó időben rendeztük, mivel a bodai pályán állt a víz. Nyertünk, viszont ott még nem tudtunk teljesen kibontakozni, sok hibával játszottunk, összhang se volt az igazi. Aztán meccsről meccsre. egyre jobban mindenki megértette a rendszerünket, mind a támadó, mind a védő oldalon, aminek hála egy csapatként kezdtünk működni és nem egyének nyerték meg a meccseket. Ahhoz, hogy erre a szintre jussunk, edzői oldalon is több befektetett idő kellett, de azt hiszem mondhatom a kollégák nevében is, hogy teljesen megérte. Volt egy vereségünk is az alapszakaszban, ahol sajnos egy sérülés az egész csapatot visszavette, viszont az utolsó negyedre fejben és teljesítményben is rendbe tettük magunkat, amelynek köszönhetően majdnem visszajöttünk hatalmas hátrányból. Szóval igaz, hogy vereség lett a vége, de azt hiszem ez a vereség nagyon összerázta a csapatot, és mindenkihez eljutott az, hogy együtt nyerhetünk csak. Ezt bebizonyítottuk az Eger elleni meccsen is. A rájátszásban is öröm volt a csapatban játszani, mindenkin azt láttam, hogy csak a győzelem elfogadható. Elődöntőben sikeresen visszavágtunk az Old Boysnak, viszont a döntőben az egriek is megbosszulták azt, hogy legyőztük őket. Pár nap szomorkodás után már mindenki arról beszélt, hogy hogyan tovább, mert ebben a csapatban hatalmas a potenciál és az a célunk, hogy ki is hozzuk azt.”

krisz

És végül, csapatunk főedzőjétől is olvashatunk pár sort, Bíró Krisztiánt kérdeztük mi volt és mi várható.

Ha egyetlen szóval kellene jellemezned az elmúlt szezont, melyik lenne az?

-Munkás. Mivel minden fronton rengeteget dolgoztunk azért, hogy jobbak és sikeresebbek legyünk.

Óriási fejlődésen ment keresztül a csapat, meccsről-meccsre, mennyire sikerült azt hozni, amit előzetesen vártál?

-Őszintén mondhatom, hogy teljes mértékig. A játékunkkal kapcsolatban az volt a célkitűzés, hogy megszüntessük a meccseken belüli hullámvölgyeket, vagy legalábbis minimálisra csökkentsük azok időtartamát. Ezen felül még, hogy mérkőzésről-mérkőzésre is kiegyensúlyozott, de egyben javuló teljesítményt nyújtsunk. Ezeket mind megtudtuk valósítani, így nagyban hozzájárultak a sikerességünkhöz.

Közel van-e a végeredmény, a szezon elején lefektetett célokhoz?

-A célunk a döntőbe jutás volt a szezon előtt. De ahogy haladt előre a bajnokság, láttuk mire vagyunk, lehetünk képesek. Amikor „megvertük magunkat”az Old Boys ellen, majd legyőztük hazai pályán az –egy évvel ezelőtt még HFL elődöntőt játszó –Eger Heroes-t, a cél megváltozott és egyértelműen a bajnokság megnyerését tűztük ki magunk elé. Sajnos ez nem sikerült, de elégedettek és boldogok vagyunk az elért eredménnyel!

Utólag nyilván okosabb az ember, így visszagondolva, van-e olyan döntés, amit másképp csináltál volna szezon közben?

-Természetesen ,nem is egy! Elemző típus vagyok, így tudom, hogy hibáztam a szezon során, például mindkét Heroes elleni meccsen. De mivel tudom mik voltak azok, próbálok belőlük tanulni és többször nem elkövetni.

Úgy látod mindenki beletette amit tud, vagy van némi hiányérzeted?

-Hiányérzet mindig van bennem. Azt gondolom a fejlődéshez szükséges is, hogy az edzőben legyen egy kis „örök elégedetlenség”. Mindig lehet ügyesebben, pontosabban, okosabban játszani vagy éppen többet járni edzésre. De az előző szezonunkkal kapcsolatban a hiányérzetem csak minimális.

Ez egy kifutott szezon vagy csupán valaminek a kezdete volt?

-Ez az eredmény az elmúlt évek -de legfőképp az idei év –kemény munkájának gyümölcse. De nagyon remélem, hogy egyben valaminek a kezdete is. Az biztos, hogy rátaláltunk a helyes útra és rajta is akarunk maradni. Ha továbbra is áldozatosan dolgozunk, akkor még jobbak leszünk és még nagyobb sikereket fogunk elérni.

Mennyire érzed késznek a csapatot a Divízió1-es párharcokra?

-A tudásunk és rutinunk megvan a Divízió 1-hez. De még nagyon sokat kell tennünk ahhoz, hogy készen álljunk a bajnokságra. Ennek megfelelően már szeptember elején megkezdtük a felkészülést a következő szezonra. Ezen a hétvégén edzőtáborunk is lesz, ahol szintén sokat tudunk majd dolgozni, fejlődni.

Nem lesz teljesen ismeretlen a terep, jó pár ismerős ellenféllel összefuthatunk jövőre is, lehet ebből meríteni?

-Nem hiszem, mivel szinte minden magyar csapat kerete évről-évre változik és emellé a játékrendszereik is változhatnak. Ettől még természetesen elemezni fogjuk az ellenfeleinket az előző bajnokság videói alapján. De messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, mert azzal félrevezethetjük magunkat.

A játékosok fejlődése mellett, a szakmai stáb munkája is kiemelendő. Mennyivel lesznek másak a jövő szezonra készülő edzések? Elvégre egy magasabb osztályban kell helytállnunk, ez több, keményebb melót igényel?

-Próbálunk az edzések terén is fejlődni, hatékonyabbak lenni és minél többet tanítani a játékosoknak. Ugyanakkor egy metódus alapján haladunk, ami a céljaink eléréséhez vezet. Tehát nagyon nagy változtatásokra nincsen szükség. Az is biztos, hogy legalább annyi munkát bele kell rakni a következő szezonba, mint az előzőbe. De igyekszünk még többet beletenni és ezen a téren is fejlődni.

A Divízió 2 csapatai közül, talán a legtöbbet passzoló támadószekció a miénk, ennek eredményeképpen rengeteg látványos játékot láthattak az elmúlt szezonban is a nézők, ahogy az ellenfeleknek is sok meglepetést okoztunk. Egy jóval fizikálisabb osztályban is meg tud majd maradni a Sparks arculata?

-Erre mindenképpen törekszünk majd. Nekünk a saját játékunkat kell játszani. azt ami jól működik és amivel eredményesek vagyunk. Idén is több meccset nyertünk a futójátékunknak köszönhetően, így két lábon állunk. Természetesen valamilyen szinten mindig igazodni kell egy ellenfél védelméhez. De képesek vagyunk rövid és hosszú játékokra is, ami megnehezíti az ellenfeleink dolgát. Szóval biztos vagyok benne, hogy lesznek hosszú látványos TD-k és kőkeményen kiharcolt, brusztolósak is.

Az egyre több és folyamatos támogatás ellenére, a szakmában még mindig kiscsapatnak minősülünk. Ha lehet ezt mérni valahogy, ez inkább előny vagy hátrány számunkra?

-Is-is. Jelenleg valóban több szempontból is kiscsapatnak számítunk Magyarországon. Ebben közrejátszik az is, hogy fiatal egyesület vagyunk. De a lényeg, hogy az eredményeinkkel és az egyesületünk fejlődésével igyekszünk a nagyok közé felzárkózni.

Októberben már egy őszi edzőtáborra is összegyűlnek a fiúk, majd nem sokkal utána egy edzőmeccsen is pályára lépünk. Mi a kitűzött cél ezen a két eseményen? Mennyire szól ez már 2019-nek? Az eddig megszokottakhoz képest, mi változik, ha egyáltalán változik?

-Mindkét esemény most már hagyományosnak mondható a csapat életében és persze a következő bajnokságra való felkészülésünket segíti. Ezek kiváló alkalmak az összecsiszolódásra minden téren, a munkára, a fejlődésre és arra, hogy felmérjük hol is tartunk. A célunk az, hogy a maximumot kihozzuk ezekből a lehetőségekből és a lehető legtöbbet tanuljunk belőlük.

Strupka Andrástól és tőled is meg kell kérdezzem… Korai még jósolgatni, de mi lehet a vágy és mi a realitás, az első Divízió 1-es szezonra nézve?

-Szerintem minden játékos és edző vágya bajnoknak lenni. A realitás véleményem szerint a 3-6. helyezés. De a 3. helytől már nincs messze a döntő és ott meg a bajnoki cím vár a győztesre..

team
Edzőmérkőzés információk: https://www.facebook.com/events/422845755207018/

Pink Month: http://www.dabassparks.hu/pink-month/